Arany János a magyar irodalom egyik legnagyobb költője, a 19. századi magyar költészet kiemelkedő alakja volt. Művei egyszerre őrzik a népi elbeszélés világát, a történelmi emlékezetet és az emberi lélek mélyebb kérdéseit.
Nevét legtöbben a Toldi-trilógia révén ismerik, de életműve ennél jóval gazdagabb: balladák, elbeszélő költemények, lírai versek, fordítások és irodalomszervező munkák is kapcsolódnak hozzá.
Arany János 1817-ben született Nagyszalontán. Szerény körülmények közül indult, de rendkívüli tehetsége, szorgalma és műveltsége már fiatal korában kitűnt.
Nemcsak költőként, hanem tanárként, jegyzőként, fordítóként és később a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaként is jelentős szerepet töltött be.
Arany János életének egyik legfontosabb kapcsolata Petőfi Sándorhoz fűződött. A két költő barátsága a magyar irodalom egyik legismertebb és legszebb története.
Petőfi azonnal felismerte Arany tehetségét, amikor elolvasta a Toldit. Barátságuk rövid ideig tartott, de mély nyomot hagyott Arany életében és költészetében.
A Toldi története nem csupán hősi elbeszélés. Arany művében Toldi Miklós alakja egyszerre erős, esendő, büszke és emberi. Ezért tud a történet ma is közel kerülni az olvasóhoz.
Arany Jánost gyakran nevezik a magyar ballada Shakespeare-jének. Balladái sűrített, drámai történetek, amelyekben kevés szóval is hatalmas érzelmi és erkölcsi súlyt teremt.
Műveiben gyakran jelenik meg a bűn, a lelkiismeret, a hűség, az árulás, a veszteség és az emlékezet kérdése.
Arany János 1882-ben hunyt el Budapesten.
Művei ma is a magyar kultúra alapjai közé tartoznak. Versei, balladái és elbeszélő költeményei nemcsak iskolai tananyagok, hanem élő történetek, amelyek újra és újra megszólítják az olvasót.